Szövetségben a szakmai kamarák Interjú dr. Gáts Andreával a Magyar Szakmai Kamarák Szövetsége főtitkárával a Szövetség alapításáról, ...

"Szövetségben a szakmai kamarák" interjú dr. Gáts Andreával

Szövetségben a szakmai kamarák


Interjú dr. Gáts Andreával a Magyar Szakmai Kamarák Szövetsége főtitkárával a Szövetség alapításáról, működéséről és feladatairól.


Főtitkár Asszony! Kérem, meséljen egy kicsit a kezdetekről! Hogyan került kapcsolatba a kamarákkal?

A 2000-es évek elején már gyakorló fiatal ügyvédként több kamara rendszeres jogi tanácsadását végeztem, így a Magyar Mérnöki Kamara (MMK) és a Magyar Építész Kamara számára is rendszeresen nyújtottunk jogszabályvéleményezési szolgáltatásokat. Én magam épp az ELTE Jogalkotási Szakjogász képzésén dolgoztam a másoddiplomám szakdolgozatán, ahol igen hasznosnak bizonyultak a jogszabályvéleményezéssel kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok. A mindenkori kormányok ugyanis a közigazgatási egyeztetés során tárcánként külön-külön keresik meg a szakmai kamarákat, akik a kézhez vett előterjesztést a rendelkezésre álló rövid határidő alatt elsősorban szakmai szempontból próbálják véleményezni. Az egymással egyébként nem egyeztető kamarák információk és kapcsolati tőke hiányában, kodifikációra is kiterjedő jogi szaktudás nélkül vettek és vesznek részt a folyamatban. Igen hamar felismerhető volt, hogy egy-egy kamarai javaslat sokkal jobban akceptálható, ha nem egy, hanem több érintett kamara is közös véleményt fogalmaz meg. Számomra akkoriban már az is nagy előnyt jelentett, hogy az MMK azóta sajnos elhunyt vezetői úgy gondolták, legalább az ilyen jellegű kérdésekben társkamarájukkal együttműködésre, közös jogászra van szükség. Ezen időszakban is voltak persze szakmai érdekellentétek a közös törvény és a névjegyzékek miatti párhuzamos hatáskörök okán, de felismerték, hogy ezt a jogalkotó az egyeztetések során könnyen kihasználhatja, amikor külön-külön tárgyalásokat folytat.

Hogyan jött a Szövetség megalakításának az ötlete?

Kamarákkal foglalkozó jogászként igyekeztem a hozzám eljutott jogszabály tervezeteket minél szélesebb körben véleményeztetni. Így, ha észrevettem, hogy az általam képviselt kamarákon kívül mást is érint, felvettem a kapcsolatot és segítettem az érdemi vélemények kialakításában más kamaráknak is. Ekkor derült ki, hogy akkoriban ugyanazon jogszabályt más-más időállapotban kapták meg a kamarák, így az egyes vélemények hasznavehetetlenek voltak, mire beérkeztek a minisztériumba, már okafogyottá is váltak. Ilyen esetekben igyekeztünk egymás jelenlétében megtartott közös egyeztetést kérni és az érintett kamarák gyakorlatilag riasztották egymást (beleértve engem), ha az érintett jogszabályoknál személyes egyeztetésre volt szükség.

Ezen egyeztetéseket már a Szövetség keretében folytatta le?

Nem. A Szövetség akkoriban még nem konkrét jogi keretek között működött. A végső lökést egy ilyen Szövetség megalakításához a 2003-2004 év folyamán, az akkori Belügyminisztérium előterjesztésével és irányításával készülő a Ket. (2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól – a szerk.) adta.  

Mivel elsősorban állami-önkormányzati hatáskörben eljáró hivatalok számára készült, csak teljesen véletlenül, szinte az utolsó fázisban kapta meg néhány kamara véleményezésre a törvénytervezetet. Ráadásul a több mint 400 oldalas előterjesztés a szokott módon, pénteken érkezett hétfő déli véleményezési határidővel. Történetesen véletlenül még az ügyvédi irodámban ültem, és szövegkeresővel sikeresen megtaláltam a kamarákra vonatkozó egyetlen részt. A semmitmondó mondat bármelyik másik kamara figyelmét elkerülhette, hiszen külön indokolás nem tartozott hozzá. A törvény kimondta volna, hogy a kamarák és köztestületek által lefolytatott valamennyi eljárás a Ket. hatálya alá tartozik. 

Egyértelmű volt számomra, hogy ez minden kamaránál, beleértve az ügyvédi és az orvosi kamarát is, működésképtelenséget, pénzügyi és adminisztrációs szempontból is megoldhatatlan problémákat jelentene. A jellemzően önfinanszírozó, tagi bevételből élő kamarák nem szedhetnék az ágazati jogszabályban számukra biztosított különböző tételű nyilvántartási díjaikat és állami támogatás nélkül nem volna fedezet – akkori 200 Ft-os tételes illeték kirovásával – a kamarai névjegyzékek működtetésére. Az pedig elképzelhetetlen, hogy a kamarák önigazgatási jogkörben vagy etikai-fegyelmi úton lefolytatott eljárásai a Ket. hatálya alatti szigorú eljárásrendben bonyolódjanak.

Az egész jelenséget véletlennek tekintettem, ez a szabályozás szembe ment volna az akkor még alig egy évtizede újraalakított kamarai rendszerrel. Soron kívül kerestem fel saját kamarámat, a Magyar Ügyvédi Kamarát (MÜK) a problémával, akik azonnal megértették ennek fontosságát. Dr. Bánáti János elnök a teljes egyeztetési folyamatra a MÜK akkori titkárát, dr. Bálint Ákos Györgyöt jelölte ki, a MMK részéről pedig Szőllőssy Gábor vett részt a munkában. Ilyen impozáns társaságban fiatal ügyvédként öröm volt egyeztetni, részemről a heves igazságérzet, a kamarák sorsáért való aggódás és a friss jogalkotói tudás keveredett, míg dr. Bálint Ákos György bölcsességgel és kellő humorral hozta sok éves szakmai tudását. Szőllőssy Gábor, az MMK képviselője dr. Bánáti Jánossal együtt mindent megmozgatott, hogy soron kívül kodifikációs egyeztetéseket folytassunk. Ennek eredményét tükrözi a Ket. 12. § (4) bekezdésének mai szövege, amely határozottan elkülöníti és meg is határozza a jogalkotóknak, hogyan kell szabályozni a kamarák hatáskörébe kerülő eljárásfajtákat.

Ha jól sejtem, a harci szellem ugyanakkor nem bizonyult elégnek a jogalkotással vívott küzdelemben…

Ahhoz képest, hogy milyen kevés idő állt rendelkezésre, már azt is eredménynek tartom, hogy kikerült a tervezetből az, hogy valamennyi eljárás a Ket. alá essen. A Ket. 2004-ben kihirdetésre került, majd közel egy év múlva hatályba is lépett. Ez alatt az idő alatt a kamaráknak szembesülni kellett azzal, hogy a névjegyzékeiket feltétlenül a Ket. hatálya alatti rendszerben, jogszabállyal elrendelt igazgatási szolgáltatási díjért kell vezetni. Ez rengeteg jogalkotási feladatot adott, hiszen az ágazati minisztereknek meg kellett alkotni a szükséges rendeleteket, a kamaráknak pedig alapszabályokat és belső szabályzataikat hozzá kellett igazítani az új keretekhez. Rendszeresek lettek a közösen megtartott egyeztetések és felkérésemre egyre több szakmai kamara csatlakozott az ülésekhez. Hatalmas volt az információéhség és mindenki örömmel osztotta meg tapasztalatait (beleértve kapcsolatait) és eredményeit a többiekkel. Ez a mai napig így zajlik. Gyakorló ügyvédként is azt mondhatom, életem legtisztább szívügye továbbra is a szövetségi működés. Itt jellemzően olyan emberekkel dolgozhatom együtt, akik választott tisztségviselőként valódi közfeladat ellátók – a szó szakmai értelmében. A motivációjukból hiányzik az önös gazdasági érdek. Ráadásul rendszeresen nem a jelenben, hanem a jövőben élnek és gondolkodnak. Aki kamarai elnöki jelölést vállal, tisztában van vele, hogy e szerepkörét a saját vállalkozása (tervező irodája, patikája, orvosi rendelője stb.) bizonyára megsínyli. Ez az oka, hogy néhány kamaránál szándékosan nem gyakorló szakmabelit, hanem volt köztisztviselőt vagy szakmapolitikust választanak vezetővé.

Milyen céllal működik a Magyar Szakmai Kamarák Szövetsége?

A több mint tíz éve megalakult Szövetség munkájában teljes jogú és megfigyelői státuszban a Magyarországon működő szakmai kamarák vesznek részt. A Szövetség rendkívül széles társadalmi réteg érdekeit megjelenítő ernyőszervezet, közel 300 ezer szakembert tömörít, akik a gazdasági életben vezető tisztségviselői, illetve tulajdonosi szerepet töltenek be, ügyvédi, könyvvizsgálói, tervezői, közjegyzői és szabadalmi ügyvivői irodák vezetői, kutatók, szakértők, orvosok, gyógyszerészek, állatorvosok, vagy akár az egészségügy, a vagyonvédelem területén működő szolgáltatók. Fontos, hogy a Szövetség a mindenkori kormánytól, a pártoktól és politikai mozgalmaktól független, azoknak anyagi és erkölcsi támogatást nem nyújt, és azoktól nem fogad el. Politikai tevékenységet nem folytat, kizárólag szakpolitikai alapon nyilvánul meg.

A Szövetség azzal a céllal jött létre és működik, hogy az egyes kamarák önállóságának sérelme nélkül, a kamarák együttműködésével növelje tagjai társadalmi súlyát és elismertségét, javítsa az információcserét, segítse az érdekérvényesítés lehetőségeit, fokozottan védje az egyes kamarák és tagjaik érdekeit. A Szövetség párbeszédet folytat a civil szféra, a jogalkotó szervek, a versenyfelügyeleti és egyéb hatóságok képviselőivel a szakmai kamarákat érintő kérdésekben. Ezeket a kereteket persze hosszas egyeztetés során alakítottuk ki, mára az Alapszabály szövegében is szerepelnek. Az a bizonyos a párbeszéd a gyakorlatban nem mindig kétoldalú, a jogszabályvéleményezés továbbra is ilyen terület.

Manapság nem divat a társadalmi egyeztetés keretében véleményezésre megküldeni a jogszabályokat. Előfordult már, hogy megkeresték a Szövetséget egy-egy tervezet kapcsán?

A jogalkotás folyamata felgyorsult. Elmondható, hogy csupán nagyobb eljárásjogi kódexek, mint most a Közigazgatási Rendtartás, valamint a Pp. kapcsán volt lehetősége a kamaráknak a kodifikációs bizottság munkájába bekapcsolódni. Szintén nagyobb törvények, mint az ügyvédi, az igazságügyi szakértőkről vagy a Magyar Végrehajtói Karról szóló törvény kodifikációjában szakértőként magam is részt vettem, mint a szakterületen érdekelt jogász. A mindennapi kihívást azonban nem ezek, hanem a kapcsolódó, ágazatonként megalkotott végrehajtási rendeletek szoros határidős véleményezése jelenti. Szerencsére egyre inkább tudatosul, hogy egy köztestületeket vagy kamarákat akár részben is érintő új szabályozásnál érdemes közvetlenül a Szövetséget megkeresni. Ennek több előnye is van: valódi érdemi párbeszéd alakulhat ki az ülésünkre meghívott kodifikátorokkal, állami vezetőkkel. Másrészt ez elősegítheti, hogy megelőzzük a végrehajtás során felmerülő problémák azon részét, amelyek általunk előre láthatók. Lehetőség van arra is, hogy „az ismerjük meg egymást” jegyében közelítsenek az álláspontok és a jogalkotó még időben az állami szférától eltérő kamarai működésre szabja előírásait. Cserébe mindkét fél nyer, hiszen a kihirdetést követő rendkívül rövid felkészülési idő is hatékonyabban telik, ha az előkészítés során már ismerjük a leendő jogszabályt. A kamaráknak sokszor muszáj lenne előre dolgozniuk, hiszen legfőbb szabályzataik elfogadása küldöttgyűlés vagy más testület kizárólagos hatáskörébe tartozik.

Most min dolgozik éppen a Szövetség?

A legutóbbi üléseink az e-ügyintézésre történő felkészülés jegyében zajlottak. Meghívott előadóink között szerepelt Wágner György, a Belügyminisztérium Elektronikus Ügyintézési és Felügyeleti Osztályának főosztályvezető-helyettese, de szintén rendszeres vendégünk dr. Homoki Péter ügyvéd kollégám, aki az elektronikus ügyintézés jogi környezetének kiemelkedő szakértője.

A jogszabályokra való felkészülés és az ezzel kapcsolatos egyeztetések mellett napirenden van az Állami Számvevőszék kamaráknál folytatott, vagy folyamatban lévő vizsgálatával kapcsolatos folyamatos tapasztalatcsere. A már ellenőrzött kamarák jó és rossz tapasztalataikkal tudják segíteni a többieket. Hankó Zoltán elnök úrral egyébként a tapasztalatok fényében szövetségi fellépést is tervezünk, annak reményében, hogy az ÁSZ gyakorlata a kamarai rendszer sajátosságainak figyelembevételével alakuljon a jövőben.

Volt esetleg olyan ügye a Szövetségnek, amit szélmalomharcnak lát?

A legnagyobb kihívást egyértelműen a gazdálkodó szervezetek kötelező regisztrációjának és a hozzá kapcsolódó kötelező kamarai hozzájárulásnak a bevezetése jelentette a Magyar Kereskedelmi és Iparkamaránál. Ezzel a Szövetségünk tagságának vállalkozásai néhány kivételtől (ügyvédek, közjegyzők, magán állatorvosok) eltekintve kettős vagy hármas regisztráció alá kerültek. Jelenleg is párhuzamos hatáskörök állnak fenn a szakmai tevékenységet folytató vállalkozások szakmai kamarai és iparkamarai névjegyzéki szereplésénél. Ez a probléma azonban sokkal többrétűbb annál, hogy ebben a kellemes emlékeket előidéző beszélgetésben foglalkozzunk vele.

Ezek szerint nem csak fárasztó harcból és kemény lobbizásból áll a szövetségi munka? Vannak kellemes emlékei a Szövetség eddigi működéséből?

Kifejezetten meleg szívvel gondolok vissza a 2013-ban a Parlamentben megrendezett konferenciánkra, amelyet Kövér László házelnök nyitott meg. Az ülésterem ma már szokatlan módon telt meg élettel. A szakmai kamarák tagjai, választott vezetői, az ágazati állami vezetők egymás mellett állva énekelték el a Himnuszt, majd hallgatták meg a nyitóelőadást. Mindezt állami támogatás nélkül, önerőből oldották meg a szakmai kamarák és a Szövetség.

Köszönöm a beszélgetést! Sándor Erika
A Magyar Szakmai Kamarák Szövetsége 2013-as parlamenti
konferenciájának elnökségében balról
dr. Balogh Zoltán elnök (MESZK),
dr. Lukács János elnök (MKK),
dr. Gáts Andrea főtitkár (MSZKSZ),
dr. Éger István elnök (MOK),
 Német Ferenc elnök (SZVMSZK),
Kövér László országgyűlési elnököt hallgatja

A Magyar Szakmai Kamarák Szövetségének tagjai:

-       Magyar Állatorvosi Kamara
-       Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara
-       Magyar Építész Kamara
-       Magyar Gyógyszerészi Kamara
-       Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara
-       Magyar Könyvvizsgálói Kamara
-       Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara
-       Magyar Országos Közjegyzői Kamara
-       Magyar Orvosi Kamara
-       Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamara
-       Magyar Ügyvédi Kamara
-       Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara